Fehér - nemű

Egyszer olvastam egy női önfejlesztő könyvet. Ott mesélte a szerző, hogy elképzelte, amint a halála után a családtagjai a szekrénye tartalmával foglalkoznak. Kihúzzák a fehérneműs fiókot, és elborzadnak attól, amit ott találnak. Szakadt, már nem használható, kopott, kinőtt bugyik, trikók, zoknik. A harisnyákról nem is beszélve.
A föld alá süllyedt volna, ha még élt volna...

Ez a kép olyan erős volt a képzeletében, hogy azonnal nekiállt rendet teremteni először a fehérneműsben, majd a szekrény többi részében is.

Az én fehérneműim az éjjeliszekrényemben laknak. Végre ott is megtörtént a rendszerezés, hát volt mit kirakni...
Jó érzés, hogy nyugodt szívvel belenyúlhatok, bármelyik darab akad a kezembe, azonnal felvehető.

De most már nyugodtan meghalhatok :-))), a rokonaim nem lesznek rosszul majd attól a látványtól, ami ott fogadja őket!

Ha tönkremegy a vasalódeszka...

... akkor több út áll előttünk a probléma nagyságától függően:

1. A meglévőt kidobjuk, és elmegyünk a boltba venni egy újat. Mit mondjak, nem túl környezetbarát módszer.
2. Férjet/párt megkérjük, hogy ha javítható a szerkezete, barkácsolja meg. A huzatot pedig kicseréljük. Ez már sokkal barátságosabb módszer. Messze kisebb a környezetterhelés így.
3. Ha az elkopott huzat még ép részeit  felhasználjuk valami máshoz, az már egészen ÖKO.

A minap, mikor már végleg tönkrement a teflonos huzatkám, rövid eszmecserét folytatott az eszem és a szívem. Mivel a mostaninak a váza is már erőst hendikeppes (nem lehet magasra állítani, csak ülve tudok rajta vasalni), így duplán erős volt a kísértés. Szívem szerint vettem volna egy szép új hét nyelven beszélő vasalódeszkát, de lelki szemeim előtt megjelent a meglévő, amint a hulladéklerakóban leheli ki a lelkét kificamodva, elbicsakolva.

Aztán az eszemre hallgattam. Mivel már úgyis megszoktam az ülve vasalást, az ágyneműket meg a nagy felületű dolgokat pedig asztalon vasalom, a deszka marad. Kapott egy szép új teflonos huzatot, a régi ép részeiből pedig konyhai edényfogók készülnek.

egy szép nap elé

Egy kedves ismerősömnél olvastam:

• Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.
• Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra, akiknek nincs mit enni.
• Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.
• Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra, akik túl hamar mentek el a másvilágra.
• Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezessél, gondolj azokra, akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék.
• És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre, akik szívesen végeznék a Te munkádat.
• És amikor gyötrő gondolatok rossz kedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos, ami körülvesz."

(ismeretlen)


Szép vasárnapot! :-)

inspiráció polcrendezéshez

...már nagyon gyűjtöm az energiát a könyvek rendbetevéséhez, egyik gyerek egyszer megszámolta, 1000-nél abbahagyta...
Hátha ezzel a kis videóval a lendület is megérkezik...



forrás: Unclutterer

... gondolatmorzsa...

Nézd, megcsináltam!

Egy üzletember megkérdezte a mestert: „Hogyan segíthet a spiritualitás egy olyan világi emberen, mint amilyen én vagyok?” A mester azt felelte: „Segít, hogy többet birtokolj” „De hogyan?” – kérdezte a másik. „Megtanít arra, hogy kevesebbre vágyj.”

(forrás: Magyar kurír)



a morzsa morzsái:
... mi a több és mi a kevesebb?
... mit akarunk birtokolni?
... mik az igazi örömök az életben?

Zérus

Mond ez a szó valakinek valamit?

Nekem két héttel ezelőttig csak simán a nullát jelentette. Aztán kiderült, hogy a T-éknek van ilyen nevű csomagjuk. Természetesen a honlapjukon nem találtam róla semmit...

Mi legyen velük? - műsoros kazetták

A selejtezésben/szortírozásban a nappali van most soron. A vitrinest már rendberaktam, a zeneszekció következik.
Hatalmas magnókazetta gyűjteménye van a páromnak, aminek jó részét már én sem hallgattam (16 éves házasok leszünk idén...) A közös időkből is van egy csomó. Ezek egy része aztán CD-n is megvan, egy részét meg már "kinőttük", megváltozott az ízlésünk, stb.

Régóta kerülgetem, tudom, hogy hallgatni már nem fogjuk, de szentimentális okok miatt eddig nem kerülhetett kidobásra. Mondjuk kidobni én is sajnálnám, de akkor mi legyen velük?

Külhonba szakadt barátnőm adott egy tippet, és rögtön tudtam, hétvégén csomagolni fogunk! No sajnos nem őket látogatjuk meg...
A Szabolcs megyei vakok egyesülete gyűjti a még használható minőségű kazettákat, amikre a tagjaiknak felolvassák a híreket, információs lapjukat. Még jó magnót is elfogadnak!
A csomag 7 kg-ig ingyen feladható. A linken pontosabb info található.

Tehát a csomag nekik megy.

(ötleteket várok bakelitlemezre, műsoros videokazettára)

mind meghalunk egyszer

Kemény téma következik, gyengébb idegzetűek ne olvassanak tovább!

gyertyaláng, tiszta fény

Nagyon kevés dolgot dobunk ki a kukába. Amit csak lehet szelektíven gyűjtünk, újrahasznosítunk, új funkciót/gazdát keresünk.

Nincs ez másként az elhasználódott, túlfolyt, elhalt (égésre képtelenné vált, mielőtt leégett volna) gyertyákkal sem. Rendszeresen imádkozó család lévén elég sok gyertyánk van. És elég sok maradék is. Ezeket külön kis dobozkában gyűjtjük.

A minap a nappali vitrines szekrénye került sorra a rendrakásban/egyszerűsítésben. Csoportosítottuk a mintegy 10-15 (!) liternyi ajándékba kapott tömény italt - továbbadható és maradó kategóriákba. (ötletek a felhasználásra? a megiváson kívül... )
Itt lakott a gyertyák/mécsesek/tartók jó része is. Őket is rendbe tettük. A gyertyákat megfaragtuk. A már nem újragyújtható teamécsesekből kiszedtük a viaszt. A mécsestartókat (kábé 15!) megtakarítottuk, a legjobbak a továbbajándékozható dobozba kerültek. Jól jönnek még iskolai húzós ajándékozásokkor. Néhány régi kedves gyertyatartó is előkerült. És használatba is került.

3 dobozkányi gyertyamaradék jött össze.

Délután - nem tudván mit kezdeni magammal - ki is öntöttem őket. A forma Kreatív hobbis. Kapható még igen jó minőségű fémből is. Egyre több helyen beszerezhetők, rá kell guglizni.
Sőt (és ezt sajnos csak utólag tudtam meg) akár WC-papír gurigába is önthetjük!

Ötlet: az adventi gyertyákat majd papír kéztörlő gurigájába öntöm majd (az vékonyabb henger, mint a WC-papíré) - természetesen előző évek adventi gyertyáinak maradékaiból...

 Az első formába a kék nagyobb maradékokat aprítottam és fehér olvasztott viasszal öntöttem ki. A másodikba vegyes nagyobb darabokat tettem, az is fehérrel lett kiöntve. A harmadikba belesöpörtem mindenféle apróbb-nagyobb maradékot és egy már házilag készült de bedöglött gyertya olvadékával öntöttem ki. Hogy mikor kerülnek sorra, nem tudom, mert még vagy 15 van előttük a sorban...

De legalább nem törmelékként tengetik napjaikat.

a minimál és én - III. sprint vs maraton

Nem vagyok jó futó. Soha nem voltam jó mozgású, ügyes a tornaórákon. Azóta is hadilábon állok a rendszeres testmozgással.

Valahol viszont olvastam egy hasonlatot az egyszerűbb élet felé vezető útról. És ez a kétféle futás összehasonlítása volt. Találónak érzem, hiszen én is átéltem.
Sprinttel indítottam az egyszerűbb életre való átállást, és nem tudtam "ledarálni" néhány hét alatt. Megpróbáltam addig semmi másra nem koncentrálni, amíg nem vagyok kész vele. Amíg nincs minden kiszelektálva, megritkítva, minimalizálva.
Természetesen nem ment... Kifulladtam idő előtt, rémísztett hogy mennyi minden van még hátra.

Rá kellett jöjjek, hogy hogy ez nem egy kipipálandó tétel a todo-listán. Nem olyan valami, amit egyszer megcsinálok, és onnantól kezdve minden úgy van.

Az út a minimál felé nem rövid és nem egy egyalkalmas verseny. Legfőképpen nem verseny. Sok mindenben mégis hasonlít a maratonhoz:

• Fontos, hogy megtaláljam a saját ritmusomat. 
• Fontos, hogy ne keseredjek el, amikor látom mennyi van még előttem. 
• Fontos, hogy minden kis győzelemnek, előrehaladásnak örüljek.
• Fontos, hogy magát az utat is élvezzem.

 Most már a saját ritmusomban haladok. Tudom, hogy sok még a feladat, e ez egyáltalán nem feszélyez. Örülök, hogy soksok holmival már kevesebb van. Örülök, hogy sok lényegtelen dologra már tudok nemet mondani. A többi meg, ami még hátravan, megvár. Nem szalad el.

Válogatás a heti kedvencekből

Egy kis olvasnivaló innen-onnan:

• Katbo megoszt az olvasókkal néhány környezetbarát takarítási tippet. A főszereplő a citrom.
•  Egy zöld blogban találtam ezt a fenomenális ötletet, egy akkutöltő ugrálókötelet. Kár, hogy a blog szerzője nem folytatja bejegyzéseit, jókat írt. Gyerekeimnek mesélve felcsillant a szemük, úgyis új ugrálókötélre vágynak...Kár, hogy nem tudom, itthon beszerezhető-e.
• Angolul tudóknak: A Simpleorganicsnál 10 tippet osztanak meg, hogyan változtassuk meg a testápolási szokásainkat környezetbarát módon.
•  És egy kis kreativitás Viától: 9 lyukú gomb.

 Jó pihenést, feltöltődést! .-)

a minimál és én - II. minimalista születik

Úgy szüremkedett az életembe ez az irányzat? életszemlélet? életstílus?, hogy szinte észre se vettem.

Mikor a múlt évben egy igen intenzív szakaszát éltem az életemnek, éreztem, százfelé kellene szakadnom, hogy minden feladatomnak tisztességesen megfeleljek. Nem voltak többé irányításom alatt a holmijaink. Szaporodtak, kitöltöttek minden rendelkezésre álló teret és felületet és nem tudtam úrrá lenni rajtuk. Tetejébe nagy részükre (már) szükségünk se volt, csak úgy léteztek. Kaptuk, örököltük, használtuk de kinőttük, megvettük mert azt hittük nélküle lehetetlen élni. A DOLGOK elszívták maradék erőmet is.

Zen to done

Délután a szabadidőmben olvasni akartam. Egy olyan könyvet, amit amúgy pénzért nem vennék meg, mert bonyolult lenne, meg különben is.

És a könyv nem hagyta, hogy haladjak vele. Minduntalan azt olvastam ki a sorok közül, hogy hagyd az elméletet! Tudsz már annyit, hogy csináld! Így hát tedd! Ne készülődj minduntalan arra, hogy majd egyszer, meg ha már mindent tudsz, meg az utolsó mozzanatig megtervezted, akkor esetleg elkezdhetnéd, hanem állj neki most!

Így elmentem gyertyát önteni...

Project 333

Még mindig a ruhásszekrénynél maradunk.

Minimál barangolásaim során akadtam a project 333-ra. Itt rögtön tudtam, hogy na ez az, ami nem kell nekem.
A leglényeg: 3 hónapig 33 darab holmit lehet használni.

A bővebb lényeg angolul nem/kevéssé tudóknak:

• A játék (project) most jan.1-től március végéig tart. Bár bármikor be lehet kapcsolódni...
• 33 darab használható, beleértve a ruhanemű, kabátok, az ékszer, kiegészítők és a cipő
• nincs benne a fehérnemű, a hálóruha, otthoni viselet, munkaruha, jegygyűrű
• a módja: válaszd ki az adott 33 darabot, a többit dobozold be/zárd el másik szekrényben
• ez a project nem a szenvedésről szól - ha valami elkopott, elhasználódott, kicserélhető

Azán elgondolkodtam. Tényleg nem kell nekem?

Nem gondolnám, hogy sokkal több ruhát használok, mint 33 darab. Elképzelhetőnek tartom, hogy akár jobban öltözött is lehetnék, ha belevágnék. Hiszen nagyon tudatosan kellene akkor összeválogatni a gardróbot, hogy a lehető legjobban variálható legyen. Tudnom kellene, hogy igazán milyen színek állnak nekem jól, és azokra építeném a garnitúrát. Elkerülhetném az impulzus-vásárlásokat, amikor csak úgy megkívánok valamit (bár ez annyira nem jellemző rám...). Tudhatnám, hogy milyen fazon áll igazán jól.
Igazán nagy nyereség lenne...

Via szokott feltenni olyan inspirációs oldalakat, mint pl. itt vagy itt, ahol néhány alapdarabot variálnak akár két hónapig is. Tehát dívik ez a mánia(?) máshol is.

Lehet, hogy nem is olyan kevés az a 33?

Szerintetek?

a minimál és én - I.definíció

A Wikipédia szerint a minimalizmus a következő:

"... több modern művészeti irányzat (zenei, építészeti, formatervezési, egyéb) összefoglaló neve, amik közös jellemzője, hogy a lehető legkevesebb eszköz és anyaghasználattal igyekeznek létrehozni. A formák és a színek letisztultak, egyszerűek, amiből a stílusirányzat neve is ered. Modern művészeti irányzatként az 1960-as, 1970-es évek Amerikájában alakult ki, virágkora is ekkorra tehető.

A minimalizmus hívei abból az alapfeltevésből indultak és indulnak ki, hogy „a kevesebb többet jelent”, és hogy a geometriai forma közös tapasztalaton alapul."

...és mi legyen azokkal a ruhákkal...

... amiket már használtunk, de még nem piszkolódtak el annyira, hogy kimossuk őket?

Hevenyészett közvéleménykutatást tartottam a kérdésben, és a válaszok igen széles skálán mozogtak:

• a hálóban egy széken
• a szobában egy teli fotel (!)
• a szekrény mellett a földön

hétfői hasznosságok - GTD

A következő lépés az időgazdálkodás területén a Motivated Moms után egy könyv volt.

David Allen: Intézz el mindent
(Getting Things Done - GTD). A Bagolyvár kiadó gondozásában jelent meg, jelenleg tudtommal nem kapható.
Lehet próbálkozni antikváriumban, könyvtárban. A mi könyvtárunkban megtalálható, félévente ki szoktam hozni egy kis memóriafrissítésre.

 A rendszer alapjául - amit a könyv bemutat - az a megfontolandó tény szolgál, hogy minden feladat, amelyet a fejünkben tartunk, folyamatosan növeli a stressz szintünket. A stressz csökkentésének a legjobb módja, ha kisöpörjük ezeket a feladatokat a fejünkből, és egy egyszerű, áttekinthető rendszerben tároljuk.

már a dédanyáink is

Egy kedves barátnőm szkennelte ezt be nekem, mikor rátalált az MM elődjére.

...azért nem teljesen újkeletű ez az amerikai háziasszonyok által kitalált munkaterv... (A melléklet bánffyhunyadi Hunyady Erzsébet: A jó házi konyha c. sok-sok kiadást megért remekművéből való. Nekem a 9. kiadás van meg, 1946-ból.)...  T.J.

Írta Jutka akkor, amikor a Motivated Moms ajánlóját olvasta.

A kép klikkre nő. Jó szórakozást! :-) 

hétfői hasznosságok - Motivated moms

Terveim szerint minden hétfőn egy-egy  honlapot, könyvet, blogot mutatok be, szubjektív elemzéssel fűszerezve.

Az első:

2009 elején olvastam a Mákgubón egy oldalról, a Motivated Moms  nevű amerikai honlapról. Ez volt az első számomra az ilyetén témában. Mármint a "hogyan osszuk be jobban az időnket" témában...

Első lépés - a ruhatáram

...azaz a jó kezdet fél siker...

Amikor már elég sok mindent összeolvastam a minimalizmusról, és kezdett bennem égni a vágy, hogy ez kell nekem, első lépésként a hálószobát és a szekrényemet vettem kezelés alá.

Adva volt egy nyugodt délelőtt. Szereztem egy nagy tükröt. Két óra alatt a ruhák kétharmada elköltözött tőlem....

A módszerem a következő volt:

Szakaszonként haladtam. Kipakoltam egy polcot, majd az üres felületet letakarítottam. Kézbe fogtam minden egyes ruhadarabot. Ha jó és szeretem, ment a "marad" kupacba. Ha régen volt rajtam, gyors próba következett. Ha jó, csak elfeledkeztem róla, ment a marad kupacba. Ha csak 2-3 kiló választott el a jó-ságtól, ment a "később" kupacba. Azok a ruhák, amiktől több mint 10 kiló választott el, de nagyon szeretem és az én stítusom, azok (minden szabályt felrúgva) szintén idekerültek. Hátha... A remény hal meg utoljára. :-)
Ha szakadt, foltos végleg kinőtt, divatjamúlt, ottfelejtett ruha volt, ment a "ki vele" kupacba.

Visszarámoltam a maradókat, és folytattam a következő adaggal.
Annyira kevés maradt, hogy a nyári ruhák is elférnek, nem kell őket szezonálisan bedobozolni.
A "később" adag dobozba került, a "ki vele" viszont egy kis plusz munkát igényelt.

1. A jó minőségű, nem divatjamúlt darabok a baráti kört járták meg először.
2. Az elfogadható minőségű, "még elmegy" darabok az adományozós dobozba kerültek. 
3. A kinyúlt, kopott már nem odaadható darabok pedig kuka (teteje nálunk, már a kukázók elviszik, valamire még talán tudják használni).

Azóta sokkal könnyebben választok felvennivalót, s van motiváció a fogyásra is, hisz tudom melyik kedvenceimet hordhatom nemsokára (hahahah). Öröm belenézni a szekrénybe, van levegő, van hely (akár újabbaknak is....).

Néhány tipp, ha te is rászánod magad a gardróbod minimalizálására:

• Ha hónapok óta nem használtad az adott ruhadarabot, annak biztosan oka volt - ki vele! Ha eddig nem vetted föl, mi okod lenne rá, hogy újra használd?
• Ha valamit félretettél, hogy javít(tat)ni kell, de legalább egy hétig nem nyúltál hozzá, nem foglalkoztál vele - ki vele! 
• Ha valami kiment a divatból, vagy nem tudod mihez fölvenni - ki vele! Kivéve, ha a kedvenced, persze...
• Azokat a darabokat, amikben bizonytalan vagy, tedd be egy dobozba, írd rá az aznapi dátumot! Ha fél évig ki se nyitottad, hogy kivegyél valamit - ki vele!
• Ajánlatos ezt a procedúrát fél évente megismételni, hogy elejét vegyük a felhalmozódásnak!

 Ps.
Körkérdés a következő témához, még mindig a ruháknál maradva:
Hol és hogyan tároljátok a félhasznált ruháitokat?

idén sem marad el a karácsony

azaz soha nem lehet elég időben elkezdeni a felkészülést...

Sőt, év közben is lesznek születés- és névnapok, ballagás, kinek-kinek családja és pereputtya szerint.
Így év elején könnyedén felkészülhetünk, megtehetjük az óvintézkedéseket, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen kapkodnunk. Nincs többre szükségünk, mint két kockás papírra (vagy füzetre, vagy profi excel-táblára).

Az egész éves ajándékozós listához

• szedjük össze az összes embert, akiket meg szoktunk ajándékozni - szülők, (házas)társ, gyermekek, rokonok, kollégák
• gondoljuk végig, lesz-e ebben az évben különleges alkalom - ballagás, keresztelő, kerek házassági évforduló, esküvő
• írjuk oda mindegyikhez a pontos vagy körülbelüli dátumot
• rendezzük időrendbe a dátumokat, melléírva az ünnepelt nevét és az ünneplés apropóját
• ha már van ötletünk az ajándékhoz, írjuk mellé
• ha még nincs, járjunk nyitott füllel a célszemély körül, esetleg a beszélgetést terelgetve kipuhatoljuk, mire vágyik
• ha olyan kapcsolatban vagyunk, akár rá is kérdezhetünk

Előnyei:

• év közben bármikor, ha beugrik valami jó ötlet, rögtön van hová felírnunk
• ha már jó előre tudjuk, mire vágyik, figyelhetjük az akciókat, van időnk nyomozni
• ha ezt hosszú évekig folyamatosan így csináljuk, és a papírokat megőrizzük, nem fordulhat elő, hogy már megint kávéskészletet adtunk a dédinek, vagy  harmadik éve gyertyát kap a kolléganő, mert halvány lilánk sincs, mit kapott előző évben

Ne felejtsük el felírni a papírra (excelbe) azt sem, hogy a már beszerzett ajándékot hová dugtuk el a lakásban!

A karácsonyi ajándékozós listánál

• tulajdonképpen ugyanúgy indulunk, mint a másiknál - felírunk mindenkit, akinek ajándékot adunk
• ezután csoportosítsunk - vagy korosztályonként, vagy családonként
• ha már van ötletünk, írjuk azt is fel
• ha még nincs, akkor nyomozás, nyitott szemmel fülelés a következő teendő

Több helyen bevált gyakorlat, például nálam is, hogy évente tematikus, (majdnem) azonos ajándékot kapnak többen is. Például idén megkötős kenyereskosár sk, benne házilekvár, házi aprósütemény - nagynéniknek, sógornőknek, keresztszülőknek. Így lehet sorozatgyártani, kevesebb félét kell kitalálni.

Előfordulhat, hogy túl sok név szerepel a listánkon. Jóval több, mint azt a  pénztárcánk, időnk és személyes kötődéseink elbírnak. Lehet, hogy csak megszokásból kap valaki tőlünk ajándékot, mert évek óta így szoktuk. Lehet, hogy például a barátnőnk már rég többgyerekes családanya, és így férje is gyerekei is rajta vannak a listánkon. Ha ez kezd teherré válni számunkra, vizsgáljuk fölül szokásainkat, és valamikor év közben (nem ünnep előtt egy héttel!) nyugodtan megbeszélhetjük vele, hogy ettől a évtől másként szeretnénk.


Ha elkészült az a két lista, tegyük bele a határidőnaplónkba, vagy megbízható jó helyre, ahol mi bármikor megtaláljuk, de párunk, gyermekeink nem.

Főleg, ha még a térkép is rajta van, ahová eldugtuk a meglepetést! :-)

Kezdetben

Kezdetben vala a rumli. Illetve kezdetben két boldog fiatal volt, egy fiú és egy lány. Meg egy szép lakás.
Aztán lett néhány gyerek, egy ház meg a kertje, és egyre több holmi. Aztán még több holmi. Ja, rumlit mondtam az elején? A sok holmi sokkal könnyebben állít elő rumlit mint a kevés, ugyebár.

Egyszercsak a gyerekek akkorák lettek, hogy a lány (immáron NŐ, hiszen a 4. x körül járt ekkortájt) elkezdett dolgozni. Na nem mintha eddig nem dolgozott volna…
Szóval így kezdődne a történetem, ha mesét írnék. De nem írok, inkább elmesélem az elmúlt néhány évben tett utamat az időgazdálkodás, rendszerszervezés és a dolgok egyszerűsítése témáiban.

Kérlek tarts velem! Megéltem néhány próbálkozást, olvastam jópár könyvet, rátaláltam új és újabb utakra, irányzatokra, jobbnál jobb blogokra.
Szívesen mesélek ezekről, mint ahogy a saját tapasztalataimról is.