a minimál és én - III. sprint vs maraton

Nem vagyok jó futó. Soha nem voltam jó mozgású, ügyes a tornaórákon. Azóta is hadilábon állok a rendszeres testmozgással.

Valahol viszont olvastam egy hasonlatot az egyszerűbb élet felé vezető útról. És ez a kétféle futás összehasonlítása volt. Találónak érzem, hiszen én is átéltem.
Sprinttel indítottam az egyszerűbb életre való átállást, és nem tudtam "ledarálni" néhány hét alatt. Megpróbáltam addig semmi másra nem koncentrálni, amíg nem vagyok kész vele. Amíg nincs minden kiszelektálva, megritkítva, minimalizálva.
Természetesen nem ment... Kifulladtam idő előtt, rémísztett hogy mennyi minden van még hátra.

Rá kellett jöjjek, hogy hogy ez nem egy kipipálandó tétel a todo-listán. Nem olyan valami, amit egyszer megcsinálok, és onnantól kezdve minden úgy van.

Az út a minimál felé nem rövid és nem egy egyalkalmas verseny. Legfőképpen nem verseny. Sok mindenben mégis hasonlít a maratonhoz:

• Fontos, hogy megtaláljam a saját ritmusomat. 
• Fontos, hogy ne keseredjek el, amikor látom mennyi van még előttem. 
• Fontos, hogy minden kis győzelemnek, előrehaladásnak örüljek.
• Fontos, hogy magát az utat is élvezzem.

 Most már a saját ritmusomban haladok. Tudom, hogy sok még a feladat, e ez egyáltalán nem feszélyez. Örülök, hogy soksok holmival már kevesebb van. Örülök, hogy sok lényegtelen dologra már tudok nemet mondani. A többi meg, ami még hátravan, megvár. Nem szalad el.

a minimál és én - II. minimalista születik

Úgy szüremkedett az életembe ez az irányzat? életszemlélet? életstílus?, hogy szinte észre se vettem.

Mikor a múlt évben egy igen intenzív szakaszát éltem az életemnek, éreztem, százfelé kellene szakadnom, hogy minden feladatomnak tisztességesen megfeleljek. Nem voltak többé irányításom alatt a holmijaink. Szaporodtak, kitöltöttek minden rendelkezésre álló teret és felületet és nem tudtam úrrá lenni rajtuk. Tetejébe nagy részükre (már) szükségünk se volt, csak úgy léteztek. Kaptuk, örököltük, használtuk de kinőttük, megvettük mert azt hittük nélküle lehetetlen élni. A DOLGOK elszívták maradék erőmet is.

a minimál és én - I.definíció

A Wikipédia szerint a minimalizmus a következő:

"... több modern művészeti irányzat (zenei, építészeti, formatervezési, egyéb) összefoglaló neve, amik közös jellemzője, hogy a lehető legkevesebb eszköz és anyaghasználattal igyekeznek létrehozni. A formák és a színek letisztultak, egyszerűek, amiből a stílusirányzat neve is ered. Modern művészeti irányzatként az 1960-as, 1970-es évek Amerikájában alakult ki, virágkora is ekkorra tehető.

A minimalizmus hívei abból az alapfeltevésből indultak és indulnak ki, hogy „a kevesebb többet jelent”, és hogy a geometriai forma közös tapasztalaton alapul."