Kemény téma következik, gyengébb idegzetűek ne olvassanak tovább!
A történet:
Egyik gyerekem osztálytársának apukája stroke-ot kapott, jelenleg is az intenzív osztályon fekszik. Kétséges a betegség kimenetele, ha túl is éli, nem tudni milyen szintű és mennyire maradandó károsodás marad. A "poén", hogy a feleség intenzív-anesztes orvos...
Néhány napja összefutottunk, elsírta, hogy van most a férje. Arról is panaszkodott, hogy a férje vállalkozásában nem tud semmit intézni, még pénzt befizetni az APEHnek (vagy hogy hívják most) sem. Nincs meghatalmazása, aláírási joga vagy mije...
Beleértünk abba a korba, hogy csapdosnak körülöttünk erősen a villámok. Halál, komoly betegségek, megpróbáltatások egyre-másra az ismerősi körben, és egyre inkább a mi korosztályunkban is.
Fel lehet-e készülni a felkészülhetetlenre?
Egy felködlő emlék egy levélről:
Jár nekem Dr. Tóth András hírlevele. Nagyon sokat tanultam a blogjából és később a hírleveleiből is. Ő pénzügyi tanácsadó, sajátos és karakán stílussal. Nagyon tudatosan és logikusan érvel, sok mindenben igazat adok neki. Még ha kevés tanácsát tudom is a mindennapokba beépíteni.
Egyszer írt arról, hogy van-e rosszabb annál, mint hogy meghalunk.
(a félreértések elkerülése végett ne a biztosításra összpontosítsatok, hanem az előrelátásra, előregondolkodásra - nem vagyok bizt. ügynök...)
A kérdés:
Ha történik a pároddal valami, hozzáférsz-e a közös pénzetekhez? Hozzáférsz-e az ő pénzéhez? Ha van vállalkozása, van-e hozzá aláírási jogod, hogy intézkedhess ha kell?
Tudod, hogy hol tartja a legfontosabb iratait, dokumentumait?
Ha veled történik valami, a párod hozzáférhet a te dolgaidhoz? Tud intézkedni helyetted?
Tudja, hogy hol tartod a legfontosabb irataidat, dokumentumaidat?
(párod - szükség esetén behelyettesíthető: édesanyád, testvéred, gyermeked...)
A konklúzió:
A lakossági számlánk közös. A férjem vállalkozói számlájához néhány napon belül elintézzük, hogy én is hozzáférhessek, aláírhassak.
A könyvelőt is kifaggatjuk, hogy van-e még egyéb teendőnk baj esetére.
... és a végére egy jókívánság:
Kívánom, hogy soha ne legyen szükség ezekre a tanácsokra! .-)
Nem feltétlen előrelátásból, bár felmértük, hogy ebből a szempontból is hasznos döntés, de mi mindenben közösködünk. Az autó kivételével nincs olyan, amit ne tudnánk elrendezni egymás nélkül. Az a férjem nevén van. A többi feles. Számunkra ez abszolút természetes. Még a cégben is én is ügyvezető lettem, mert amúgyis én intézem a cég ügyeit. :P
VálaszTörlésA másik, amit látok a környezetemben, hogy végrendelet nélkül sok nyomorúságot hagyunk magunk után... Pedig nagyon egyszerű lenne hagyni egyet. Csak egy toll és papír...
Azt gondolom, a biztosítás sem megkerülhető kérdés, főként többgyermekes családokban, ahol az egyik szülő (rendszerint a férj) tulajdonképpen a családfenntartó. Főként, ha hitel is van - nem mindegyikhez kell életbiztosítást kötni, illetve, ha kellett, érdemes utánajárni, hogy abból a kedvezményezett látna-e valamit, vagy csak a banké lenne hiteltörlesztés gyanánt... (Nem vagyok, nem leszek biztosítási ügynök, de nyugodtabban alszunk, mióta átvariáltuk az életbiztosításunkat-nálunk mindkettőnknek van)
VálaszTörlésA cégügyes rész megfontolandó, meg is nézem, van-e teendőnk ez ügyben.
Ildi!
Az ajánlott honlap nagyon tetszik, bár már mindent olvastam valahol, de jó így magyarosabban... Az a kérdésem, hogy a gyakorlatban változtattatok-e valamit az ott írtak hatására? Nem összegszerűség, esetleg nagyságrendszerűség érdekel.
pusz
editsokadik