Úgy szüremkedett az életembe ez az irányzat? életszemlélet? életstílus?, hogy szinte észre se vettem.
Mikor a múlt évben egy igen intenzív szakaszát éltem az életemnek, éreztem, százfelé kellene szakadnom, hogy minden feladatomnak tisztességesen megfeleljek. Nem voltak többé irányításom alatt a holmijaink. Szaporodtak, kitöltöttek minden rendelkezésre álló teret és felületet és nem tudtam úrrá lenni rajtuk. Tetejébe nagy részükre (már) szükségünk se volt, csak úgy léteztek. Kaptuk, örököltük, használtuk de kinőttük, megvettük mert azt hittük nélküle lehetetlen élni. A DOLGOK elszívták maradék erőmet is.
És akkor belebotlottam néhány blogba (Zen habits, Becoming minimalist) és tudtam, ez kell nekem. Kevesebb takarítás, pakolás, szervezés. Több idő a családommal, gyerekekkel, több pihenés, tudatosabb élet. Éreztem, ez vagyok/lennék/lehetnék én. Addigra már túl voltam néhány időbeosztó, időgazdálkodó elméleten (Motivated Moms, GTD, Flylady), tehát elméletben legalábbis tudtam, hogyan szervezzem gördülékenyen 6 ember életét. A Flylady hatására már nem akartam mindent azonnal csinálni, ismertem a babalépések (babysteps) fogalmát. Lassanként megtanultam azt is, hogy holnap is van nap. Ha ma nem sikerül, holnap újrakezdhetem. Nem vagyok attól kevesebb ember, hogy nem teljesítek a maximumon.
Ahogy olvastam a blogokat, nem győztem betelni velük. Olyat ígértek, amire mindig is vágytam! Jártam sok mindenkinél (virtuálisan) - és mindenki másként közelítette meg az ideált. Tudtam, hogy az autómentesség nem nekem szól. Mint ahogy a project 333 sem. Sőt azt is tudtam, hogy nem fogok egy hátizsáknyi ruhával világot járni. Valahogy azt is éreztem, hogy ebookot se fogok írni a tapasztalataimból hogy ebből éljek meg a tisztességes és becsületes pénzkereső munkám helyett.
Viszont annyira vágytam a több időre, a lassabb, békésebb életritmusra, hogy feladva halogató természetemet, szép lassan belevágtam. Igyekeztem a saját képemre formálni az elméletet. Kezdtem a ruhásszekrényemmel, aztán jött a fehérneműs, a gyerekek évszakváltós szekrényrendezésénél is szőrösszívű voltam. Szép sorban haladok szekrényről szekrényre, fiókról fiókra. Ahol már készen vagyok (már amennyire kész lehet lenni), és kevesebb holmi úszik mert nincs helyük, pikkpakk rendet lehet teremteni, könnyebb-gyorsabb a takarítás is.
A következő részben a sprintről és a maratoni futásról fogok elmélkedni, természetesen a minimál szemüvegén keresztül...
Van még egy zseniális könyv, ami tovább megy a rendrakásnál, holmik szortírozásánál, bár mindezek is benne vannak: Simplify your life - ha tudsz németül és még tovább akarsz lépni, nagyon ajánlom! (Amúgy az eddigiek alapján, amiket leírtál, azt hittem, Te is ezt a könyvet olvastad, de úgy tűnik, mindenki kábé ugyanazokat a "szabályokat" találja ki.)
VálaszTörlésUtánanéztem, és ezt még személyesen nem ismertem.
VálaszTörlésViszont egyik nagy kedvencem, Leo Babauta ajánlotta és alapkönyvének tekintette.
Van benne valami, hogy az "alapelvek" tényleg igencsak hasonlóak és azt ragozzák egyéni szájíz szerint.
Amúgy németül sajna nem igazán értek, inkább az angol fekszik. Bár az se tökéletes...