Fehér - nemű

Egyszer olvastam egy női önfejlesztő könyvet. Ott mesélte a szerző, hogy elképzelte, amint a halála után a családtagjai a szekrénye tartalmával foglalkoznak. Kihúzzák a fehérneműs fiókot, és elborzadnak attól, amit ott találnak. Szakadt, már nem használható, kopott, kinőtt bugyik, trikók, zoknik. A harisnyákról nem is beszélve.
A föld alá süllyedt volna, ha még élt volna...

Ez a kép olyan erős volt a képzeletében, hogy azonnal nekiállt rendet teremteni először a fehérneműsben, majd a szekrény többi részében is.

Az én fehérneműim az éjjeliszekrényemben laknak. Végre ott is megtörtént a rendszerezés, hát volt mit kirakni...
Jó érzés, hogy nyugodt szívvel belenyúlhatok, bármelyik darab akad a kezembe, azonnal felvehető.

De most már nyugodtan meghalhatok :-))), a rokonaim nem lesznek rosszul majd attól a látványtól, ami ott fogadja őket!

Ha tönkremegy a vasalódeszka...

... akkor több út áll előttünk a probléma nagyságától függően:

1. A meglévőt kidobjuk, és elmegyünk a boltba venni egy újat. Mit mondjak, nem túl környezetbarát módszer.
2. Férjet/párt megkérjük, hogy ha javítható a szerkezete, barkácsolja meg. A huzatot pedig kicseréljük. Ez már sokkal barátságosabb módszer. Messze kisebb a környezetterhelés így.
3. Ha az elkopott huzat még ép részeit  felhasználjuk valami máshoz, az már egészen ÖKO.

A minap, mikor már végleg tönkrement a teflonos huzatkám, rövid eszmecserét folytatott az eszem és a szívem. Mivel a mostaninak a váza is már erőst hendikeppes (nem lehet magasra állítani, csak ülve tudok rajta vasalni), így duplán erős volt a kísértés. Szívem szerint vettem volna egy szép új hét nyelven beszélő vasalódeszkát, de lelki szemeim előtt megjelent a meglévő, amint a hulladéklerakóban leheli ki a lelkét kificamodva, elbicsakolva.

Aztán az eszemre hallgattam. Mivel már úgyis megszoktam az ülve vasalást, az ágyneműket meg a nagy felületű dolgokat pedig asztalon vasalom, a deszka marad. Kapott egy szép új teflonos huzatot, a régi ép részeiből pedig konyhai edényfogók készülnek.